2012. április 15., vasárnap

Mondjuk azt, h nagycsoportos lettem

Szombaton ismét kutyaoviba mentünk, ezúttal Gyöngyi kísért el minket. Megint jóval előbb érkeztünk, mint ahogy a foglalkozás kezdődött. Ricsi főnöktől kapta gazdi ezt az utasítást, h Nekem legyen időm lenyugodni, ne rögtön ugorjak bele a pörgésbe. Mert mikor megérkezünk, én a sok jó emlék miatt, eléggé izgatott vagyok, mennék azonnal a többi kutyához játszani. Szóval le kell nyugtatnom magam, csak akkor jöhetek elő az autóból. Ez jellemző szinte mindenre, más helyzetekben is a nyugodtságot jutalmazzák, már megfigyeltem, csak néha nagyon nehéz... Szóval lenyugodtam, ki az autóból, irány az ovi. Aztán ott várt a nagy meglepetés, új csoportba kerültem :O a nagyobbakhoz. ÁÁÁÁ, nagyon megijedtem, új hely, új és már összeszokott társaság és mennyivel nagyobbak is, brrr. Az első sokk hatására gazdim ölében kötöttem ki, oda próbáltam menekülni. Sajna mindig visszatettek a földre, de ha gazdi mellé (és nem az ölébe) menekültem, akkor Ő mindig megvédett a többiektől, elküldte őket. Olyan jó negyed óra kellett, mire fel tudtam engedni és már messzebbre elmerészkedtem a biztonságot nyújtó kezek és kerekek mellől:) Pórázgyakorlat volt az egyik feladat megint. Most nem ment nekem olyan szépen, mint múltkor, tudjuk be a kezdeti sokknak :P Kellett idő, mire belerázódtam. Aztán pedig versenyt rendeztek a kiképzők. A narancssárga mellényesekkel kellett maradni a pálya egyik sarkában, a gazdik pedig elmentek kicsit messzebb, felsorakoztak egy vonal mögé. Egyszerre elengedtek minket és teljes erőből a gazdihoz kellett futni. Az nyert, aki először ért a sajátjához. Büszkén jelentem, h a versenyt megnyertem!!:P A végén lévő levezetőjátékban már nem féltem a többiektől, bátran elkergetőztem velük. Legközelebb már nem lesz gond, azt hiszem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése