2012. április 1., vasárnap

Kutyaovi

Pár hete elkezdtem kutyaoviba járni. Már háromszor voltam. A Népszigeti kutyasuliban kaptunk lehetőséget, mint NEO tagok, h ingyen járhatunk oviba. Ezért nagy hálával tartozom én is Korom Gáboréknak:) Nekem nagyon tetszik az ovi, végre korom és méretbeli kutyákkal is tudok játszani. Első alkalommal jött velünk Ricsi főnök is, segíteni gazdinak eligazodni az idegen helyen, új szituációban. Illetve Évi is jött velünk, ő mind a 3 alkalommal volt eddig:) Fényképeket is készített, de sajnos gazdi nem találja a "fotoaparatot", eléggé el vagyunk emiatt keseredve. De Ricsi főnök is képezett, azokból kaptok párat :) Visszatérve az ovira, eleinte azért kicsit megszeppent voltam, be kell vallanom. Tartottam az idegen kutyáktól. Én Bo-hoz voltam szokva, vele nagyon jól elvagyunk, de másokkal..., idegenektől kicsit félénk vagyok. Egy 10 perces óvatos ismerkedés után azonban felengedtem és belevetettük magunkat a játékba a többiekkel. Sokat játszunk, de közben tanulunk is. Pl. akármekkora is a hancúr, a bunyó, a kergetőzés a többiekkel, fél szemmel gazdimat kell lesnem, hogy tuti meghalljam, mikor magához hív. Ilyenkor mindig finom falatokkal erősíti meg bennem, hogy jó visszatérni hozzá a haveroktól. Első foglalkozás végére eléggé elfáradtam és bár hallottam h szólít, rá is néztem, de úgy gondoltam, h elég volt a kaja, meg most hagyjon, futok inkább még egy kört. Nah ekkor lett vége a mókának. Rögtön pórázra kerültem és utána már nem is engedtek el a foglalkozás végéig. Ezt a lépést legközelebb jobban át kell majd gondolnom, úgy érzem:D Illetve eddig sikerült is tartanom magam hozzá, mert legutóbb is bár megfordult a fejemben, de gyorsan inkább amellett döntöttem, h gazdi mellé futok, ha hív, így nem veszünk össze, ráadásul még kaját is kapok. Ricsi főnök és a kiképző lányok is megdicsértek, h milyen "jól játszok". Azaz nem vagyok bunkó: ha szól a másik, h túl sok vagyok neki, értem és abbahagyom a bunyót. Pedig néha eléggé be tudom pörgetni magam :D
Legutóbbi foglalkozáson a pórázfegyelem volt a fő téma. Egy hosszú sétára mentünk, és "csak" annyi volt a feladat, h mindenki gazdája mellett halad szépen, laza pórázon. Én erre a feladatra most csillagos ötöst kaptam, mert csak egyszer kétszer kellett korrigálni, amúgy végig gazdira figyelve haladtam mellette. Nem zavart a sok kutya körülöttem, és az ismeretlen terephez tartozó új szagok se. Kérdezték is a kiképzők, h hogy jutottunk ilyen szintre. Gazdi elmesélte, h mi már az elején, mikor még nem jöhettem földön az utcán, már elkezdtük gyakorolni a pórázozást a bázis kommunikációval a lakásban, majd az udvaron, majd a ház előtt és így tovább haladtunk egyre távolabb a háztól, egyre inger dúsabb környezetbe. Láttam gazdin, h milyen büszke rám, úgyhogy végig, az egész foglalkozás alatt, példamutatóan viselkedtem. Sokszor hívás nélkül is inkább hozzá mentem, nem a haverokhoz játszani, nagyon figyeltem rá végig és minden kérését elsőre megcsináltam. Majd leszek én is kamasz, amikor majd csak a rosszalkodáson és az ellenkezésen fog járni az agyam, ne aggódjatok! :P
A legvégére hagytam a következő eseményt. Az oviban találkoztam alomtesómmal, Misával:) Gazdim már eléggé odavolt, h én milyen nagyra nőttem, elérem már a 10 kilót is. De mikor megláttuk Misát, hááát... Ő másfélszer akkora, mint én :D A bundája is sokkal dúsabb. Ő igazi labradoodle kinézetű:)  Belőle terápiás kutya lesz majd, ha felnő. Remélem még fogunk találkozni az ovin, talán egyszer átkerülhetek az ő csoportjába és akkor tudunk majd játszani is. Ő ugyanis már a nagyobbacska kölykökkel van együtt, én meg még a kistermetűekkel. Ami nem baj, mert így megtanulok játszani a kisebbekkel is, vigyázni rájuk, és a kiképző lányt is megkedveltük gazdival:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése