2012. április 24., kedd

Egy hét alatt lettem kosárcipelő

Egy hete kaptunk egy csomó kosarat, támogatásból, így gazdi úgy döntött, kezdjem el én is a kosárcipelést tanulgatni. Ha rendszeresen olvastok, akkor ismertek és sejtitek, h hogy indultam neki a dolognak :D Igen, először lázadtam, h ez meg mi a fene, pfejj, meg nem fogom, inkább ugatom, böködöm, rángatom, dobálom, de fel nem veszem! Aztán jött Bo és megmutatta a jutifalathoz vezető "fogást" :) Először már azért jött a nagy dicséret, h felvettem a földről. Roppant büszke voltam magamra, egy két sikeres akció után nem akartam leállni, végül gazdi feltette a polcra a kosarat, h ne tukmáljam mindig rá :D Igazából ezt Bo-tól láttam, Ő is mindig gazdi után hurcibálja a kosarat, ha kérik, ha nem :D Másnap Ricsi főnökkel voltunk képzésen a Lurdy Házban. Ott már az volt a feladat, hogy a főnök kezéből kellett kivenni, és elvinni gazdinak. Eleinte folyton a kosár oldalát akartam megfogni, csak nehezen esett le, h a fülénél kell. Legközelebbi kosártréningem a kutyaovinál volt, itt a sok inger ellenére is tudtam a kajára, bocs, akarom mondani a kosárra koncentrálni :D De ami gazdit is meglepte, az a mai napi tréning eredménye volt. Ugyanis, ma kosárral mentünk sétálni. M ost nem az volt a feladat, h odavigyem neki valahonnan, mert az már profin megy, hanem h mellette vigyem, amikor sétálunk. Egy háztömbnyit mentünk. Az elején kicsit kellett vinni és jött a zsák, aztán ez az idő egyre hosszabb volt. Mire a házunk elé értünk, már bázis kommunikációs fordulókkal nehezített sétálás közben is hosszan cipeltem gazdi mellett kis kosaram. Akkor is, amikor kutya jött szemben! Pedig arra mindig kifigyelek, most meg inkább a kosarat szorongattam. Néha én se értem magam :D Nekem ez a feladat nagyon bejön!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése